Chapter 12

Sziasztok!
Nem hittem volna, hogy valaha is újjáélesztem ezt a történetet :) Most mégis megteszem :) Hálás köszönetem Alexa S.-nek, aki elkészítette a blog kinézetét és meg-megjegyezte, hogy szívesen olvasná tovább Harry és Ariana történetét ♥ :) A fejezetek érkezéséről annyit, hogy... Fogalmam sincs :) Végzős évemet fogom megkezdeni szeptembertől, ergo a tanulás el fogja venni a maradék időm és eszem :( Próbálok egy rendszer felállítani, hiszen ezen kívül még 3 blogot frissítek rendszeresen :3 Még elválik, hogyan lesz :) Egyetlen dolgot szeretnék kérni így a mondandóm végén: valahogyan jelezzétek, hogy érdemes-e folytatnom a történet írását, vagy hagyjam megint a fenébe :) U.i.: a fejezetben történteknek utánanéztem, de ha mégse úgy van, ahogy leírtam, akkor javítsatok ki, legyetek szívesek :) További szép estét és jó olvasást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

-------------------------

Pretend It's OK

Alig vártam, hogy vége legyen az autogramosztásnak. Paul végig a fiúkkal volt, míg én a félhomályban figyeltem az eseményeket. A legtöbb rajongó a göndör hajú srácot célozta meg elsődlegesen, ami kissé lehangoló volt a zenekar többi tagjára nézve.

- Köszönjük, hogy itt voltatok! Szeretünk titeket! - szórt néhány puszit a tömeg felé Harry, majd elindult felém. Hátrálni kezdtem, nehogy feltűnést keltsünk. Így is velünk lesznek tele a pletykalapok, nem kell több kéretlen megjegyzés, vagy fénykép. Amint kellő takarásba kerültem, kifújtam az addig bent tartott levegőt. Haz felvont szemöldökkel vont szorosan a karjaiba. - Mi elől bujkáltál, hm?
- Nem szerettem volna, hogy észrevegyenek a rajongók - motyogtam, miközben összekulcsolta ujjainkat s lassan a kocsi felé vettük az irányt. Ajkain aprócska mosoly terült szét. Amikor beültünk a terepjáróba, megcirógatta az arcom. - Tudom, hogy néhányan nem örülnének a kapcsolatunknak. A többiek biztosan támogatnának minket.
- Egyenlőre nem akarom, hogy a bandán kívül bárki más tudjon rólunk - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Harry sóhajtott egy nagyot. - Kérlek. Így is rosszul vagyok a gondolattól, hogy páran láttak minket megérkezni. A nekem címzett dalról nem is beszélve. Kitudja, milyen utálatos megjegyzéseket tettek rám.
- Nyugodj meg, Ari! - simította combomra a kezét, majd szorított egy picit rajta. Felsóhajtottam. - Régebben én is rengeteg negatív véleményt kaptam. Egy idő után azonban megpróbáltam nem foglalkozni a rosszakaróimmal és láss csodát, sikerült is.
Biccentettem egyet. Mondhat nekem bárki bármit, sosem fogom tudni feldolgozni a felém irányuló támadásokat. Túlságosan is sokat kaptam az apámtól. Hátborzongató hideg futkosott végig rajtam. Összébb húztam magamon a kardigánom.
- Feljebb vegyem a fűtést? - kérdezte aggodalmasan az énekes. Nemlegesen megráztam a fejem. A hőmérséklet tökéletes volt, én nem voltam jó passzban.  - Csak eszembe jutott néhány rossz emlék.
A koncert ideje alatt egyszer sem gondoltam a családomra, most kell elrontanom az este hátralevő részét. Ez vagyok én. Ha valami flottul megy, rögtön elcseszem.
- Főzök valami finomat, aztán mártózhatnánk egyet a pezsgőfürdőben - lehelt egy puszit az arcomra Hazza, miután leparkolt az udvarban. Hümmögtem egy sort. Nem vágytam másra, mint egy forró fürdőre és egy kiadós alvásra, de nem akartam lerombolni a fiú terveit. Amikor bementünk a konyhába, kíváncsian felém fordult. - Mit ennél szívesen?
- Mindegy, rád bízom - mosolyodtam el haloványan, miközben letelepedtem a pulthoz. A márványlapra könyökölve figyeltem a fiút. Teljesen lekötött, minden egyes mozdulata. Szívvel-lélekkel sürgött-forgott a tűzhely körül; a levegőt ínycsiklandó illatok töltötték meg. Nagyot nyeltem. - Már most tudom, hogy ízleni fog.
- Igyekszem - villantott meg felém egy ezerwattos mosolyt s nekilátott kifőzni a tésztát. Körülbelül fél óra múlva el is készült a vacsora. Gyorsan megterítettem, majd Harry kapcsolt valami zenét és szedett egy-egy adagot a forró, húsos-fűszeres mártással leöntött tésztából. Összefutott a nyál a számban, ám néhány falatnál többet képtelen voltam enni. A göndör hajú srác a kezemre simította az övét. - Mi a baj?
- A gyomrom - szusszantottam nehézkesen, az említett testrész köré fonva karjaimat. - Biztosan az idegesség.
- Fürödj meg, aztán feküdj le. Addig készítek egy gyógyteát - csókolt homlokon, miközben elővett egy bögrét és bekapcsolta a vízforralót.
A szúró fájdalom egyre erősödött. Alsó ajkam harapdálva nyitottam meg a kádban a vizet, majd megváltam a ruháimtól. Amikor a bugyimra tévedt a tekintetem, felsikítottam. Menstruációról szó sem lehetett, mivel a jövő héten esedékes ez a természetes folyamat. Az alhasam ennek ellenére görcsösen össze-összehúzódott s a vérzés sem állt el. Fürdés helyett felöltöztem, leengedtem a vizet és Harry keresésére indultam. A konyhában tett-vett.
- El tudnál vinni egy nőgyógyászhoz? - szipogtam, mire a fiú  meglepettségében elejtette a kezében lévő tányért. Nem foglalkozva a törött darabokkal kapott magára egy pulóvert, aztán telefonját a nadrágzsebébe csúsztatva vette magához a kocsikulcsot. A sebességkorlátozást figyelmen kívül hagyva róttuk az utat. Haz ugyanolyan ideges volt, mint én. - Mi történt, Ari?
- A hasam nagyon görcsölt és amikor levetkőztem, észrevettem egy kisebb vérfoltot a fehérneműmön. A menszeszemnek csak jövő héten kellene megérkeznie - magyaráztam az ujjaimat tördelve. Ekkor beugrott valami. Nem, az nem lehet...! - Harry... A legutóbbi alkalomkor véletlenül nem szakadt el a gumi? Esetleg nem volt lejárva?
- A szavatossági időre mindig ügyelek - kérte ki rögtön, kissé hevesen. A nyakán kidudorodtak az erek, ahogy vette a levegőt. - Meglehet, hogy kiszakadt szex közben... Miért?
Összeszorított szájjal, hitetlenkedve néztem az énekesre. Mikor leesett neki, nyomott egy satuféket. Szerencsére piros lámpába botlottunk, így indokolt is volt az autó megállítása.
- Szóval, azt akarod mondani, hogy terhes voltál? - sápadt el teljesen, miközben újra elindultunk, egyenesen a kórházhoz. Idegesen a hajamba túrtam. - Nem tudom. Lehet. Még sosem történt velem ilyen.

***

A nőgyógyászom bent tartott megfigyelésre, miután egy úgynevezett küretet végzett el rajtam. Ez röviden annyit jelentett, hogy minden szövetmaradványt eltávolított a méhemből. Elaltattak, így nem érzékeltem a műtétből semmit. 

- Nemsokára hazamehetsz, Ariana - nézte meg az infúziót a doki, majd rám mosolygott és megszorongatta a vállam. Egyáltalában nem lepett meg, hogy leült mellém. Régóta ismertük egymást, még a munkám kezdetén kerestem fel. Jim olyan volt számomra, mint a második apám. - Szerencséd, hogy nem történt komolyabb baj. Miért nem vigyáztatok?

- Védekeztünk... Csak menet közben lehet, hogy elszakadt a kondom - húztam el a számat. Még kissé kába voltam az altató miatt. Jim nagyot sóhajtva bólintott egyet. - A barátod mit szólt? Na, és apád?
- Harry nem a barátom... Még - tettem hozzá rögtön, mire a doktor felvonta a szemöldökét. Felsóhajtottam. - Nála élek, de nem vagyok a barátnője. Apám nem tudott róla. Nem beszélek vele, már jó ideje. Öhm... És én se tudtam a terhességemről. Egészen mostanáig.
- Értem - bólintott egyet, aztán felállt az ágytól s megigazította a gyűrötté vált takarót. - Pihenj nyugodtan. Megírom a zárójelentésed, aztán már bonthatod is szárnyaidat.
- Rendben - nevettem fel erőtlenül, miközben kényelemesen elhelyezkedtem. Mielőtt Jim elhagyta volna a kórtermet, mosolyogva megszólítottam. - Köszönöm.
Felfelé görbülő ajkakkal biccentett és magamra hagyott. A dokinak csak és kizárólag arról számoltam be még régen, hogy apám alkoholista. Egy szót sem szólhattam arról, hogy a szexrabszolgája vagyok a férfinek. Nem attól féltem, hogy esetleg börtönbe kerül. Annak örültem volna a legjobban. Egyszerűen csak Jim-t féltettem. Apa kiszámíthatatlan, főleg illuminált állapotban. Noha nem ismeri a nőgyógyászt, valahonnan kiszagolta volna, hogy nála jártam és esetleg eljárt a szám.
- Zavarhatlak? - nyitott be Haz, én pedig beharapott alsó ajakkal bólintottam egyet. Pihenésre lett volna szükségem, mégsem volt szívem elküldeni a fiút. Miután leült az ágy szélére, felsóhajtott. - Hogy vagy?
- A körülményekhez képest jól - mondtam az énekes arcát kémlelve. Nem sok mindent tudtam leolvasni róla. Egy ideig csak bámultuk egymást, végül én törtem meg a nyomasztó csendet. - Sajnálom, hogy elrontottam az estét.
- Ne butáskodj! Nem rontottad el - csúszott közelebb hozzám, majd megfogta a kezem s egy puszit lehelt rá. Elmosolyodtam. - Igaz, sokkal jobb lenne, ha a hálószobában lennénk kettesben és nem itt, a fertőtlenítőtől bűzlő kórteremben.
- Nemsokára hazamehetünk - hajoltam az arcához, hogy megcsókolhassam. Óvatosan, minden érzelmét belesűrítve viszonozta gesztusom. Miután elhúzódtunk egymástól, felsóhajtottam. - Azt hiszem, nem sok hasznomat veszed majd.
- Dehogyisnem - mosolygott, gödröcskéit tökéletesen megmutatva. Felvontam a szemöldököm. - Segíthetsz kiválasztani a ruháimat a jövőheti American Music Awards-ra. Szeretném, ha el is kísérnél a díjátadóra.
Először szóhoz sem jutottam. Örültem, hogy rám gondolt. Sőt. De, mint már említettem az énekesnek, még nem nagyon szeretném világgá kürtölni a kapcsolatunkat.
- Arról természetesen nem kell tudnia senkinek sem, hogy a barátnőm vagy - tette hozzá, aztán zavartan a hajába túrt. - Lennél a barátnőm, Ariana?

Bejelentés #2

Halihó!

Mint látjátok, eltűnt egy-két bejegyzés és a címnél is lekerült a Befejezett szócska. Alexa S. noszogatására - amit innen is köszönök ♥ - úgy döntöttem, hogy újjá élesztem a blogot. Hamarosan vadonatúj külsőt kap majd - ismét köszönetözön Alexának ♥ -, illetve megpróbálom felvenni a 2 évvel ezelőtt elvesztett fonalat. Remélem, leszünk még néhányan, akik szívesen olvasnák a folytatást!

További szép estét kíván,

Macy

Bejelentés #1

Sziasztok!

Úgy érzem, megérdemlitek a következő sorokat. Nem kell megijedni, nem akarom bezárni a blogot vagy ilyesmi... Csak egy leheletnyi szünetre lenne szükségem. A félév hihetetlen gyorsasággal ragadott magához, a tanárok a legjobbat akarják belőlünk kihozni. Mivel nem valami fényes a tanulmányi eredményem, ezért kénytelen vagyok a szabadidőmből egy keveset a tanulásra fordítani. Ami azt illeti, ihletem sincs olyan hű, de sok... Így szüneteltetem a történetet, de csak rövid időre. Amíg össze nem kapom magam tanügyileg és magánéletügyileg.

Megértéseteket köszönöm ♥,

Macy

Chapter 11

A Little Bit of Your Heart (live)

A koncert helyszínének bejárata hemzsegett a rajongóktól. A többségük a fiúk dalait énekelte, de voltak olyanok is, akik megállás nélkül zokogtak az örömtől.
- Még mindig hihetetlen számomra, hogy ilyen s ehhez hasonló reakciókat váltotok ki a tinikből. Elég, ha valaki kimondja a neveteket - mondtam kicsatolva az övem, miközben Harry leállította a motort. Arcára fáradt mosoly ült ki. - Úgy érzem, nem mondtam újdonságot. Igaz?
- Igaz, de nem győzzük hangsúlyozni a srácokkal, ha nincsenek a rajongóink, akkor mi sem lennénk ott, ahol most vagyunk - nézett ki a szélvédőn. Egy pillanatra lehunyta szemeit s beletúrt hajába. - Fogalmam sincs, mi történik akkor, ha ennek az egésznek egyszer csak vége lesz. Már most mar a lelkiismeret furdalás.
Szabad kezemmel megcirógattam arcát s egy puszit leheltem ajkaira, amit azonnal viszonzott is. Tudatni akartam Vele, hogy rám mindenben számíthat. Nemcsak azért, mert sok-sok mindent kaptam az elmúlt hetekben. Harry az egyik legfontosabb személlyé nőtte ki magát az életemben. Elhamarkodottnak tűnhet, de úgy érzem... Úgy érzem, hogy beleszerettem. Viszont rettentően félek bevallani neki. Mi van akkor, ha a szerelmem egyirányú? Ripityára törne a szívem a csalódástól, ha elutasítana.
- Vadmacska, itt vagy még? - zökkentett ki gondolataim közül rekedtes baritonja, miközben aggodalmasan feltérképezte arcom minden egyes szegletét. Aprót bólintottam és még egy mosolyt is kicsikartam magamból. - Biztos?
- Biztos, ne aggodalmaskodj! - tűrtem a füle mögé egy göndör tincset, aztán kinyitottam az ajtót. Paul már várakozott ránk, az autó oldalának dőlve ügyelt a rendre. Biztató mosolyt küldött felém, amikor mellé tipegtem. Biztonságérzetemet Haz erősítette meg azzal, hogy átkarolta derekam és egy picit megszorította azt. A rajongók őrült sikoltozásba kezdtek, néhányan hisztérikusan felzokogtak. Lépteinket megszaporázva siettünk befelé az épületbe, ahol valamivel kisebb káosz uralkodott, mint kint. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, ahogy belegondoltam: néhány perc múlva megnyitják a főkaput és be fog özönleni az a sok, eltántoríthatatlanul szerelmes tinilány. Kétségbeesetten hajoltam Paulhoz. - Merre találom a mosdót?
- Végigmész a folyosón és befordulsz jobbra - biccentettem egyet, majd elszakadva a rémült Harry-től rohantam végig az említett útvonalon. Az első üres kabin ajtaját belökve rogytam térdre s adtam ki magamból mindent. Sosem uralkodott még így el rajtam a pánikrohamom. 
Köztudott, hogy utálom a nagy tömeget. Ezért is járok ritkán bulizni. Miután teljesen kiürült a gyomrom, megpróbáltam felállni és rendbe tenni magam. Nehezen, de sikerült nem elájulnom a halántékomba hasító fájdalomtól. Amint megmostam az arcom, kerestem a táskámban egy rágót s azt rágcsálva kiléptem a folyosóra. Zavartan pislogtam néhányat, ahogy találkozott a tekintetem Harry smaragdjával.
- Még hogy ne aggódjak... Ariana, az ilyesmivel nem szabad játszani! - fonta körém karjait, aztán arcát a hajamba fúrta. Karjaimat erőtlenül kulcsoltam derekára. - Haza szeretnélek vinni, de amilyen makacs vagy, biztosan ellenkeznél...
- Jól gondolod - motyogtam mellkasába; férfias illata másodpercek alatt lenyugtatott. Ha tehetném, mindig ezt az eszenciát szívnám magamba. Gondterhelten felmordult, szorítása erősebbé vált. - Ritkán jön elő a pánikrohamom, szóval nem mindennapos. Nincs okod az aggodalomra!
- Dehogyisnem! - vált dühössé a hangja. A levegőt élesen beszívta, szemei vérben forogtak. Te-jó-ég! Egy aprócska rosszullét hogy tudott ekkora port kavarni? Az arcom lángolni kezdett. A manóba, egy újabb tünete a betegségnek... - Elmondhattad volna... Miért kellett titkolóznod?
- Harry, kérlek... Ne csinálj már ebből akkora ügyet! Nem halálos beteg vagyok, az isten szerelmére! Akkor talán megérteném, hogy így reagálsz - mondtam remegve. Féltem a fiútól.
Már reagált volna, amikor megjelent Paul. A háttérből rögtön kiszűrtem a sikolyokat. Hamarosan kezdetét veszi az őrület...
- Mennem kell, de itt még nem fejeztük be a beszélgetést - mondta rekedtesen, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem jó értelemben.

***

A fellépés alatt mindvégig Paullal voltam a backstage-ben, így kevésbé volt elviselhetetlen a rosszullétem. Habár Harry mosolygott meg integetett a rajongóknak, éreztem, hogy még mindig dühös rám. A fiúk azonban nem vettek észre semmit.
- A következő dalt egy különleges lánynak küldöm, aki teljesen megváltoztatott az elmúlt hetekben - nézett rám Haz, majd elmosolyodott. Zayn meglepetten oldalba bökte, a többiek pedig helyeslően bólogattak. A rajongók üdvrivalgásban törtek ki, mikor felcsendültek az első akkordok. Liam biztatni kezdte a közönséget. - Énekeljetek velünk!
Szipogva dülöngéltem a hangfalon, amin ültem. Egyszer adtak nekem szerenádot, azóta körülbelül 6 év telt el. Az egyik évfolyamtársam fülig szerelmes volt belém, az osztálytársai vették rá, hogy jöjjön el hozzánk egyik éjjel és fejezze ki egy dalban felém irányuló érzéseit. Sosem felejtem el, anya kuncogva hívta be a házba, és megkínálta egy bögre kakaóval. Apa erről nem tudott, hiszen nem otthon töltötte az éjszakát, hanem valamelyik haverjánál.
- Jól vagy? - simította vállamra a kezét Paul, én pedig felnéztem rá s mosolyogva bólintottam egy nagyot. Egy ideig csendben fürkészte arcom, majd elmosolyodott és egy zsebkendőt nyomott a kezembe. - Töröld le a könnyeid és a sminked, mert a végén megijedek tőled!
- Azért annyira nem lehet vészes - biggyesztem le ajkaimat, miközben elővettem a táskámból a sminktükröm. Megborzongtam, mikor megláttam a tükörképem. Paul felnevetett mellettem. - Ha tudtam volna, hogy meg fogok siratni egy számot, nem sminkelem ki magam.
Ahogy eltüntettem a szemfestéket az arcomról, a színpad felé pillantottam. Harry tekintete találkozott az enyémmel. Őszinte megbánást olvastam ki smaragdzöld íriszeiből, a harag valamelyest elillant. Félénken elmosolyodtam, amit azonnal viszonzott is. A gyomromban békésen alvó pillangók rögtön felébredtek s őrült szárnycsapásba kezdtek.
- A fiúknak lesz még egy gyors interjújuk, aztán leléphettek Harry-vel - tájékoztatott Paul, miután elrakta a telefonját a mellénye zsebébe.
- Mit gondolsz, a rajongók sejtenek valamit a kapcsolatunkból? - kérdeztem összevont szemöldökkel, miközben beleittam a nemrég kapott ásványvizembe. - Úgy értem, volt pár apró jel, amiből könnyen lekövetkeztethetnek valamit.
- Meglehet. Ezek a lányok olyanok, mint az FBI. Mindent kiderítenek, alaposan körbejárják a témát és futótűzként elterjesztik a köreikben. Az egész világon - elkerekedett a szemem. Az egész világon? Nem akarok a címlapokon kikötni! Az újságírók undorítóbbak, mint például egy útszéli motel. Az ember érzéseit nem veszik figyelembe, csak a haszonra utaznak.
- Tehát ma este már arról is olvashatok valamelyik portálon, hogy Harry-nek barátnője van, aki ráadásul én vagyok? - Paul bólintott egyet. - Remek. Lelkileg fel kell készülnöm a halálos és gyűlölködő üzenetekre.
Talán lesz olyan is, aki örül majd a kedvenc énekese boldogságának. Nem tudom. Csak reménykedem.

-------------------------

Sziasztok!

Egy hetes csúszással, de sikerült megírnom a folytatással :) A múlt hétvégén azért nem tudtam frisst hozni, mert sok tanulnivalóm volt :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 2 kommentárt - Secret Queen és Andrea Ranocchia: Kicsit zokon vettem az előző kommentjeid, azért fakadtam ki ennyire. Remélem, nem bántottalak meg nagyon :3 ♥ -, a 17 pipát, a 13.000 megtekintést és a 31 feliratkozót ♥! A következő fejezetben most már sorra kerül a vacsora is és Harry-ék befejezik a beszélgetést :) Írjatok és pipáljatok bátran! :) További szép délutánt és pihenésben gazdag szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Chapter 10

Love Me Harder ft. The Weeknd

Feszülten figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat. Még a rádióban szóló Bublé sláger sem nyugtatott meg. A gyomrom már indulás óta borsó nagyságú görccsel „boldogított”. Legszívesebben otthon maradtam volna. De most nemcsak rólam, hanem Harry-ről is szó volt. Kettőnkről.

- Nem lesz semmi baj, Vadmacska - tűrt a fülem mögé egy tincset a fiú, majd az államnál fogva kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. Smaragdzöld íriszei szeretetteljesen, mégis kétségbeesetten csillogtak - Lazulj el, jó?

- Amíg túl nem esünk ezen a megbeszélésen, addig az ájulás szélén leszek - motyogtam a combomon pihenő kézre simítva a sajátomat. Haz összekulcsolta ujjainkat s egy puszit lehelt a számra. Még mielőtt jobban belemerültünk volna a csókba, egy erélyes dudálás zökkentett ki minket; a jelzőlámpa zöldre váltott. Kuncogva húzódtam el az énekestől, aki nyugtalanul felmordult. - Indulnunk kellene...

- A koncert után nem kíméllek, ezt jól jegyezd meg! - villantotta meg ezerwattos vigyorát. A gödröcskék láttán még szélesebb mosoly terült el arcomon, a pillangóim felébredtek a hasamban. - Ha már úgyis porondon leszünk, elviszlek vacsorázni. Benne vagy?

- Csak olyan helyre vigyél, ahová nem kell kiöltözni - adtam meg magam egy vállrándítás közepette, miközben Hazza leparkolt egy szürke Audi mellett. Felsóhajtottam. - Félek.

- Nincs mitől - cirógatta meg arcomat hüvelyujjával, majd kiszállt mellőlem s az oldalamra sietett. Szerencsére egy rajongó vagy lesifotós sem állta utunkat, így kéz a kézben léphettünk be az épületbe. Paul már várt minket a recepciónál, ezért időm sem volt tüzetesebben körbenézni. Mintha az életem múlt volna rajta, úgy fogtam Harry kezét. Ráadásul arra is oda kellett figyelnem, nehogy pofára essek a magassarkúm miatt. Amikor beléptünk a hatalmas irodába, minden szempár felénk irányult. A levegő a tüdőmbe rekedt, valósággal küszködtem az oxigénbevitellel.

- Á, Harry! Örülök, hogy ideértetek! - ugrott fel a helyéről egy szőke hajú, fekete öltönyös fickó. Arcát néhány napos borosta fedte, mélykék szemeit fekete keretes szemüveg vette körül. Harmincas évei környékén járhatott; a tartása és a személyisége tekintélyt parancsoló volt. Mire feleszméltem gondolataimból, felém nyújtotta jobbját. - George Mills, a Modest! igazgatója. 

- Ariana Grande, örvendek - mosolyogtam rá erőltetetten. Le kellett gyűrnöm az epés megjegyzéseimet, nehogy még nagyobb kalamajkát okozzak.

Miután helyet foglaltunk, kezdetét vehette a megbeszélés. Kérdések záporoztak felénk, melyekre javarészt Haz válaszolt. Amikor a munkámra kérdeztek rá, úrrá lett rajtam az undor és a rettegés, csak feszengve tudtam válaszolni. Az irodát sutyorgások töltötték be, én pedig kis híján elsírtam magam szégyenemben. Az sem segített a helyzeten, hogy az igazgató tekintete mindvégig rajtam pihent. Akármerre néztem, magamon éreztem perzselő szemeit.

- A szavaidból ítélve szeretnéd, ha a kapcsolatotok megmaradna mindenféle szerződés vagy egyéb kötöttség nélkül... - szólalt meg az igazgató-helyettes, Jack. A göndörke biccentett egyet. - Ez megoldható. Egy feltétellel: Ariana-nak fel kell hagynia a prostitúcióval! Hatalmas ellenszenvet váltana ki a rajongók körében, ha megtudnák a kisasszony foglalkozását.

Egyszerre sokkolt és lepett meg a döntés. Örömmel mondanék le az életem e szakaszáról, kérni sem kell. A sokk a kapcsolatunk elfogadására vonatkozott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen szemet hunytak a szórakozóhelyen történtek felett. Bár, kitudja, mi jár a fejükben.

- Természetesen elfogadjuk a feltételt - bólintottam rá néhány percnyi mérlegelést követően. Ha ez kell, hogy együtt lehessünk s a fiúk híre se romoljon, önként és dalolva hagyom magam mögött ez a „sötét korszakot”.

Azzal azonban mindannyian egyetértettünk, hogy ma már biztosan olvashatunk valamelyik pletykalapban a tegnapi incidensről. Ha képek nem is készültek, néhány szemtanút valószínűleg elcsíptek egy-egy szaftos részletért az újságírók.

- A sajtósunk majd eltusolja az ügyet, ha esetleg durvulnának a találgatások. Még egy dolog: többször ne keveredj ilyenbe! Ezzel árthatsz a bandának, te is tudod - az énekes szem forgatva bólintott egyet. Jack rosszallóan megrázta a fejét. - Semmit sem változol, igaz-e? Ugyanolyan pimasz vagy, mint mindig...

- Ilyen a formám - kortyolt bele ásványvizes palackjába Harry, én pedig akaratlanul is elvigyorodtam. A mosoly az arcomra fagyott, amikor a fiú keze a combomra siklott. Pilláim alól néztem fel arcára, melyen egy vidám vigyor trónolt levakarhatatlanul. Suttogva intézte felém szavait, miközben bőrömön zongorázott hosszú ujjaival. - Lángvörös az arcod, Vadmacska...
Említett testrészemet a kezeim közé rejtettem, mire a mellettem ülő fiú felnevetett. Látni nem láttam, de éreztem, hogy ismételten ránk terelődött a figyelem. Haza akartam menni. Most.
- Ha nincs más, akár mehetnénk is. Még vár rám egy üzleti ebéd - igazította meg nyakkendőjét George, majd odajött hozzám. Felvont szemöldökkel hátráltam egyet. Mit akarhat tőlem ez a barom? - Remélem, még találkozunk! Sok sikert a sztárvilágban, Ariana...
- Öhm... Köszönöm?! - motyogtam s miután köszönésképp biccentettem egyet, odamentem Harry-hez. Paullal beszélgettek éppen, de azt már nem hallottam, mi volt a beszélgetésük témája. Gyanúsan gyorsan hallgattak el. Mosolyt erőltetve arcomra szólaltam meg, bár a hangom kissé magasabb oktávon pihent. - Mehetünk?
- Persze. Később találkozunk, Higgs - ráztak kezet a férfivel, majd elhagytuk a helységet. Faggatózni nem akartam, de jó lett volna tudni, miről beszélgettek. Zakómat összébb húzva ültem be a kocsiba, aztán bekötöttem magam és egy pillanatra lehunytam a szemem. Túl sok minden keringett a fejemben. Amikor Haz beült mellém, felé fordultam. - Menj egyedül a próbára, én szeretnék egy kicsit pihenni a koncert előtt. Rendben?
- George kavart fel ennyire? - kérdezett rá rögtön, mintha a fejembe látott volna. Részben. Aprót bólintottam. - Az a kretén rosszabb, mint egy pióca. Amióta Jack előléptette, így viselkedik.
- Reménykedem benne, hogy nem kell többé találkoznom vele - mondtam őszintén, aztán kinéztem az ablakon. Már abban az utcában jártunk, ahol Harry háza állt. Pár perc múlva elhalkult a motor. - Küld el üzenetben a helyszín címét és a kezdés időpontját, oké?
Válaszul kaptam egy nagy bólintást s egy térdremegtető csókot. Rákvörös arccal és lemoshatatlan vigyorral szökdécseltem be a lakásba, majd fel a szobámba. Ruhástól borultam az ágyra, ahol azonnal elnyomott az álom.

***

A telefonom zenélésére ébredtem. Kipihenten nyújtóztam egyet s a készülékért nyúltam. Harry neve villogott a kijelzőn, ennek köszönhetően nagyot dobbant a szívem és a mosoly szélesebb lett az arcomon.

- A manóba! Én szerettelek volna felébreszteni... Mondjuk a csókjaimmal... - elkerekedett szemekkel meredtem a gardróbból kilépő fiúra. Ajkain dögös vigyor csücsült, szinte fülig érő. Haja laza kontyba lett fogatva; felsőtestét alig begombolt ing, hosszú lábait a már megszokott fekete farmernadrágja takarta. - Már megint paradicsom jelent meg a fejed helyén...

- Kellett neked ilyen jó pasivá válnod az évek során. Talán, ha azt az inget begombolnád, akkor nemcsak a mellkasod, hanem a szemeid vonzanák a tekintetem - térdeltem fel az ágyon, kezeimet pedig az ölembe ejtettem. Fogaimat az alsó ajkamba mélyesztve pislogtam párat, miközben oldalra döntöttem a fejem. Haz felnevetett. - Mi olyan vicces, hm?

- Alig 2 órája kaptál egy szenvedélyes csókot, Vadmacska... Ennyire ne legyél telhetetlen, mert a végén szexmániásnak foglak hinni - jött oda hozzám. Körém fonta karjait s mire észbe kaphattam volna, átdugta nyelvét a számba. Hevesen faltuk egymást, alig kaptunk levegőt. A zakóm már a földön pihent, ahogy a fiú inge is. Harry a nyakam harapdálásánál állt meg. - Fél óra múlva kezdődik a koncert... Utána elviszlek vacsorázni és ha jó kislány leszel, többszörös desszertben részesülhetsz...

- Kecsegtető, nagyon kecsegtető - hümmögtem visszafojtott kuncogással. Amint az énekes leemelt az ágyról, besiettem a gardróbba s átöltöztem. Sietősen átkocogtam a fürdőbe, ahol kifésültem a hajam és összekötöttem egy erős lófarokba. Miután felkerült a smink, kifestettem a körmöm. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, aztán lekapcsoltam a villanyt és mosolyogva összecsaptam a tenyerem. - Vedd fel az inged és induljunk, mert a fiúk kitekerik a nyakad!
Haz megrázta a fejét és roppant kifinomult mozdulatokkal, kellő lassúsággal magára kapta a ruhadarabot. Ahelyett, hogy szót fogadott volna nekem - gombolja be az ingét rendesen, ne úgy, mint aki magasról tesz az egészre -, lustán begombolt kettőt és diadalittasan, mint aki jól végezte a dolgát, kihúzta magát.
- Show must go on! - bokszolt a levegőbe, miközben a telefonjára pillantott. Mosolya szélesebb lett, mint eddig volt. Vajon mit titkolhat előttem? Egyáltalán titkol valamit? Fenébe a férfiak észjárásával!

-------------------------

Sziasztok!

Egy napot késett a Mikulásom, de annyi dolga volt, hogy sajnos csak most landolt a szánja nálam :) Kissé kritikus vagyok a fejezet első felével kapcsolatban, de Ti majd eldöntitek :) Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - Heni, Nelli, Veronica~ és Andrea Ranocchia: Sajnálom, hogy nem pakolom bele rögtön a mellékszereplőket a történetbe, de ők mellékszereplők. A másik pedig, kikérem magamnak, hogy a szexre épül a történet. Ha jól emlékszem, valahol már megemlítettem, hogy ez a blogom nem az a habos-babos és nyáltól tocsogó sztori lesz... Ki akartam törni ebből a világból. Ennyi az egész. Arról pedig nem én tehetek, hogy ennyi (84, azt hiszem) érdeklődő mellett nem kapsz visszajelzést... -, a 14 pipát és a 11.000! megtekintést ♥! Ti vagytok a legeslegjobbak ♥! További szép estét és sok-sok erőt kívánok a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Chapter 9

Dangerous

Rossz előérzetem támadt, amikor kiszálltunk a taxiból. A szórakozóhely bejáratánál alul öltözött lányok és kigyúrt, agyontetovált, nagydarab fiúk cigarettáztak vagy éppen hánytatták társukat. Orromat elöntötte a füst és a hányás szagának egyvelege. Nagyot nyelve fogtam meg Harry kezét, aki biztatásképp megszorította ujjaimat s egy puszit lehelt az arcomra.

- Menjünk! - suttogta fülembe, miközben maga után kezdett el húzni. Csendben lépkedtem az énekes mellett, aki biccentett egyet a biztonsági őrnek. Meg sem lepődtem azon, hogy egy fityinget se kellett fizetnünk. Miután leadtuk a kabátjainkat a ruhatárba, odamentünk a pulthoz. Haz-ra bíztam a rendelést. Derekamat átkarolva kérte ki az italokat. - Egy tonik és egy vodka-narancs lesz.

- Máris adom - a pultos csaj láthatóan elvörösödött, amikor a fiú rámosolygott. Pár perc múlva a poharainkkal egyensúlyozva s a táncoló tömegen átvágva telepedtünk le egy üres boxba.

A vodka marta a torkom, amit a narancs egy picit enyhített. Csípőm akaratlanul is mozogni kezdett az éppen dübörgő zenére, így lassan elkortyolgatva az alkoholos-gyümölcsös löttyöt hajoltam oda a göndör hajú félistenhez.

- Táncolni akarok - ajkaim közé véve fülcimpáját simítottam végig fedetlen mellkasán, amitől belemorgott a nyakhajlatomba.

- Ezt ne csináld többször... Nyilvános helyen vagyunk, Vadmacska - nyögte fülembe, majd felhúzott a helyemről s meg sem álltunk a táncparkettig. Karjait szorosan körém fonva húzta kacér vigyorra száját; kezei a fenekemen állapodtak meg. Felnyüszítettem, mikor nekem dörzsölte magát. A szűk farmeren keresztül igencsak érezhetővé és láthatóvá vált merevedése. - Kellett nekem rábeszélni téged a bulizásra... A gatyám idők kérdése és szétreped...

- Gondolj valami másra... Eszem ágában sincs még hazamenni - leheltem egy szolid csókot ajkaira s elkezdtem a dallamra ringatózni. Fejemet ide-oda dobáltam, tekintetemmel fogva tartva Harry elsötétült íriszeit. Incselkedve hajoltam közel arcához. - You need it, you want it... All over your body... I know that you want this wild, wild love [...]

- Ariana, ne csináld ezt... Azt akarod, hogy itt, mindenki előtt a magamévá tegyelek? Hogy bámuljanak minket, amikor fel-felnyögsz közben? Hm? - húzta végig orrát nyaki ütőeremen, majd ráharapott. Élesen beszívtam a levegőt és megszorítottam a fiú derekát. Az átlátszó, könnyű ing azonnal összegyűrődött. - Biztos nem megyünk még haza?

Megráztam a fejem, Haz pedig felsóhajtott. Talán kettő lassúbb számot még „végigtáncoltunk” - dülöngéltünk, nem léptünk se jobbra, se balra -, aztán helyet foglaltunk a pultnál. Az egyik bárszéken ülő, kopasz fazont azonnal felismertem. Kint cigizett, amikor megérkeztünk ide. Alkoholtól lángoló tekintete egyből rám, később az énekesre szegeződött. Alaposan végigmért minket s fintorogva odahajolt a mellette állóhoz. Tisztán hallottam, mit mondott. Harry feszülten szorította meg derekamat, amitől felszisszentem. A kezdeti rossz előérzet ismét úrrá lett rajtam.

- Mit keres itt ez a nyikhaj? - horkantott fel a kopasz, mire a haverja felénk pillantott. Ajkait gúnyos vigyorra húzta. Mit sem törődve velünk beszélgettek, egyre hangosabban. Olyan volt, mintha nekünk beszéltek volna. - Hihetetlen, hogy egy ilyen helyre buzikat is beengednek... Ráadásul elhozta a barátját is, hogy burkolja a vádakat. Felesleges fáradoznia...

- Ha jobban megnézed, a kislány egész jó. Egy laza etyepetyére biztosan vagy egy rövid „oboázásra” - röhögtek fel; az énekes pulton nyugvó keze ökölbe szorult. Agyamat pillanatok alatt elöntötte a düh, amikor a kopasz odaült mellém s fedetlen combomra simította kezét. Akárhogy is próbálkoztam, erős szorítását nem tudtam letaszítani magamról. Ahogy ujjai haladtak felfelé a tangámhoz, mérgesen fújtattam egyet. - Cica, lenne kedved velünk tölteni az éjszaka további részét? Kielégítő fizetséggel jutalmaznánk meg téged...

Haz-nak itt fogyott el a türelme. Miután ököllel belevágott a pultba, felugrott a helyéről és egy jobb horgossal kilendítette az egyensúlyából a kopaszt. A haverja rögtön nekiugrott az énekesnek, aki profikat megszégyenítően védte ki a rá mért ütéseket. A szívem a torkomban dobogott, a gyomrom pedig borsó nagyságúra zsugorodott. 

A verekedés a hátsó udvaron folytatódott, mert a pultos fiúk még az elfajulás előtt cselekedtek és szétszedték a két srácot a nyüzsgő tömeg segítségével, akiknek nagy része a táncparketten lézengett. Harry-ben túltengett az adrenalin, képtelen volt épp ésszel gondolkodni. Könyörögtem neki, hogy hagyja a francba az egészet, de hajthatatlan volt. Ahogy telt az idő, egyre több fiatal gyűlt körénk. 

- A kis buzi tud ám karmolni! - üvöltött fel mögülem valaki. Az énekes letörölte az állán végigfolyó vércseppet s a tömeg közé rontott. Ekkor kivágódott az ajtó. A kíváncsiskodók nagy része sutyorogni kezdtek, a többiek pedig csendbe maradtak.

- Mindenki menjen vissza az épületbe! Harry, te itt maradsz! - szólalt meg idegesen a férfi; a tömeg egy emberként indult meg befelé. Az énekes fújtatva dobolt az egyik lábával, karjait összefonva a mellkasa előtt. A kopasz felhorkantott, majd köpött egyet a betonra s bement ő is a haverjával. Összerezzentem, mikor a verekedést leállító pasas leteremtette Haz-t. - Mégis mi a francot csináltál? Miért kellett ilyen helyzetbe kerülnöd? Egyáltalán ki engedte meg, hogy a biztonságiak nélkül mászkálj? 

- Paul... - sóhajtott fel a fiú, miközben körém fonta karjait. Fintorogva töröltem le orrát és felrepedt alsó ajkát. A fájdalomtól aprót nyögött. - Mindent megmagyarázok, csak... Csak menjünk innen, kérlek!

Negyed óra múlva egy sötétített ablakú, fekete kisbuszban ültünk. Harry elmesélte a történteket Paulnak, aki csendben hallgatta Őt. Fejemet mindvégig az énekes vállán pihentettem, kezeink a combján kulcsolódtak össze.

- Szóval azt mondod, az a férfi provokált titeket? - kérdezte Paul, amint megtudta a verekedés okát. Bólintottam egyet. - El tudjátok képzelni, mekkora port kavart ez? Holnap ezzel lesz tele a sajtó! 

- Hagytam volna, hogy bántsák Ariana-t? Ezt te sem gondolod komolyan, Higgs! Tudod, hogy ok nélkül nem keverednék ilyen őrültségbe... De tennem kellett valamit, mert... - a szívem hevesebben kezdett verni. Még szerencse, hogy ültem, különben elájultam volna. Túl sok minden történt egyszerre. - ...Ari fontos személy számomra. Igaz, alig ismerjük egymást, ezalatt az idő alatt sok mindenen mentünk keresztül.

- A vezetőség akkor sem fog szemet hunyni efelett, ezzel legyél tisztában! Az én szavam az övék mellett semmi, mondhatnék bármit - rántott vállat tehetetlenül, a mellettem ülő pedig felsóhajtott. Akaratlanul is egy könnycsepp szaladt végig arcomon, amit azonnal letöröltem. Paul pechemre viszont észrevette. - Mi a baj, Ariana?

Szomorúan elmosolyodtam, majd megráztam a fejem. Talán most fog kijönni rajtam az elmúlt évek fájdalma? Talán ismét rám törtnek a gyötrelmes rémálmok, amik 18 éves korom óta majdnem minden éjszaka megtalálnak? Miért? Miért születtem ilyen szerencsétlennek?

Nyugtalanul emeltem fel a fejem s csináltam egy nyakkörzést. A kisbusz már Harry házánál parkolt. Mikor aludtam el? - kérdeztem magamtól, miközben felvettem a Paul által visszakapott kabátom.

- Holnap mindketten legyetek a stúdiónál, legkésőbb fél egyre! Összeülünk egy komolyabb megbeszélésre veletek kapcsolatban - Haz biccentett egyet, majd kezet fogott Paullal. Mielőtt kiszálltunk volna, a férfi megszólította a fiút. - Ja, és lesz egy fellépésetek is a fiúkkal. Jó lenne, ha megbeszélésről rögtön oda tudnál jönni a helyszínre. 

- Rendben, jó éjt! - mormolta az énekes unottan, aztán elhagytuk a kisbuszt. Akárcsak az udvaron végigsétálva, az előtérben sem szólaltunk meg. Gondolatainkba fordulva váltunk meg kabátjainktól s a lábbelinktől. Egy bögre tea elkészítése után felslattyogtam a szobámba, átöltöztem pizsamára és bebújtam a takaró alá. A gőzölgő italt magamhoz véve dőltem az ágy támlájának. Hazza teljes harci díszben csukta be maga után az ajtót, majd nekilátott a vetkőzésnek. Elmerengve bámultam egészen addig, míg körém nem fonta karjait a paplan alatt és egy fáradt puszit nem lehelt a vállamra. Lehunyt szemmel elmosolyodtam. - Sajnálom, hogy így alakult az este.
- Nem a te hibád, hogy ilyen gerinctelen néhány ember - kortyoltam bele a teába, majd az éjjeliszekrényre téve a bögrét fúrtam arcomat a fiú mellkasába. Ajkaim súrolták bőrét, amitől megborzongott egy kicsit. - Azért örülök, hogy nem történt komolyabb bajod.
Harry hasonlóan gondolkodott. Örült, hogy engem nem bántottak fizikailag. Elmondása szerint sosem tűrte el, ha valaki a nemi hovatartozását boncolgatta vagy éppen azt, hogy kivel találkozik. Végképp gyűlöli, ha bántják azt a személyt, aki valamiféle szerepet tölt be az életében. Bele se gondoltam, mit jelenthetek én Haz-nak... Egy ócska kis szerető, aki csüng minden szaván és akkor fekszik le vele, amikor az énekesnek éppen olyan hangulata van? Egy lány, aki eladja magát a férfiaknak, hogy eltartsa az alkoholista apját és önmagát? Kérdések hada cikázott a fejemben, alig tudtam elaludni.

***

Reggel kótyagosabb voltam, mint valaha. Zsongott a fejem és korgott a gyomrom. Beharapott alsó ajakkal bújtam ki Harry védelmező karjai alól, majd magamra vettem a köntösöm s lementem a konyhába. A palacsinta- és tojássütéshez nem volt türelmem, így maradtam a pirítósnál. Amíg a kenyérszeletek sültek, megkerestem a vajat és a lekvárt. Lassan 3 napja éltem már ebben a házban, mégis annyira idegen volt számomra minden. Alig találtam meg valamit, és ez bosszantott. Nem kicsit.
Miután megreggeliztem, egy frissen elkészült adaggal felmentem a szobába. Haz hason fekve kapaszkodott bele az egyik párnába, amin az én fejem pihent néhány órával ezelőtt. Kuncogva raktam le a tálcát az éjjeliszekrényre, aztán óvatosan ráültem a derekára s elkezdtem masszírozni a vállait. Jólesően felnyögött, de szemeit nem nyitotta ki.
- Abba ne merd hagyni, Vadmacska! - sóhajtotta rekedtesen, én pedig lejjebb tűrtem a takarót. Mintha értenék hozzá, úgy nyomkodtam a fiú lapockáját és derekát. Érintésem alatt összehúzódtak izmai. - El sem tudod hinni, mióta vágytam már egy ilyen könnyed kényeztetésre...
- Azért a tegnapi jobb volt - hajoltam füléhez, majd puszikat leheltem a füle mögötti részre s a nyakára. Ráérősen haladtam gerince vonalán egészen a bokszere széléig. Elfojtott nyöszörgések csapták meg a fülemet. Mielőtt belemelegedtünk volna a dologba, törökülésbe fészkeltem magam Hazza mellett és az ölembe raktam a tálcát. Az énekes megnyalta alsó ajkát. - Egyél, mert így is kihűlt a pirítós...
- Igenis, anyu - szalutált kisfiús vigyorral az arcán, mire felnevettem. Miközben Harry evett, beszélgettünk egy keveset. Szóba került a ma délutáni megbeszélés, amitől nemcsak én, de a fiú is tartott egy hangyányit. - Ha láttad és hallottad volna, mekkora veszekedés volt abból, hogy Zayn és Louis drogozott... Azóta is cseng a fülem.
- A mi ügyünk ahhoz képest piskóta... Ugye? - néztem kétségbeesetten a narancslevét kortyolgatóra. Elmosolyodott, majd megcirógatta az arcom. - Ezzel sokat segítettél, mondhatom.
- Nyugodj meg, Ariana! Ha nem keveredek megint balhéba, a vezetőség kezesbárány lesz velünk. Márpedig nem terveztem, hogy bunyóznék - törölte meg a száját s egy puszit lehelt az arcomra. Felsóhajtottam. - Áll még a relaxációs délelőttünk?
Bólintottam egyet. Hátha a jóga és a nyújtásos gyakorlatok elterelik a gondolataimat. Tiszta fejjel és lélekkel akarok állni a dolgokhoz. Ha idegeskedek, azzal nem oldok meg semmit... Csak még több szarságot zúdítok a nyakamba.

-------------------------

Sziasztok!

November utolsó szombatja... Hogy elszaladt az idő, nemde?! Jövő héten már jön a Mikulás, aztán nem sokkal utána a jól megérdemelt pihenés :) Még mielőtt ennyire előre szaladnánk, koncentráljunk a jelenre... Köszönöm az előző részhez 4 kommentárt - Alexa S., Heni, Andrea Ranocchia és Secret Queen ♥ -, a 17 pipát, a 10.000 (*-*) megtekintést és a 30 feliratkozót ♥! Ti vagytok a legjobbak ♥! Írjatok, pipáljatok és szavazzatok ;)! További szép estét, pihenésben gazdag vasárnapot és kitartást a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Chapter 8

Álmosan fúrtam fejemet Harry mellkasába, miközben végigsimítottam a gerince vonalán. Megborzongtam, amikor belesóhajtott a fülembe.

- Maradjunk még így - suttogta rekedtesen, én pedig felnéztem rá s egy puszit leheltem az állára. Fáradt mosolyra húzva ajkait merültünk egy lassú, mégis szenvedélyes csókban. Derekán pihenő kezemet a hajába vezettem, majd kíméletlenül beletúrtam. Alsó ajkam megszívva felnyögött, aztán homlokát az enyémnek döntötte. - Még fel sem ébredtünk teljesen, Vadmacska... Ennyire nem lehetsz kiéhezve...

- Belegondoltál már abba, mennyire fantasztikus érzés a hajadat túrni? Ahogy az ujjaid alatt komplett frizura varázsolódik ki? - kuncogtam fel mutatóujjam köré csavarva egy tincset. Haz megforgatta szemeit s az enyémre simította a kezét. Kétségbeesetten meredtem sötétzölden csillogó íriszeibe. - Mi a baj?

- Még sosem fejtették ki ennyire, miért szeretik a hajamat piszkálni - körözött hüvelyujjával a kézfejemen. Egy ideig csendben fürkésztük egymást; a fiú gyomra azonban nem sokkal később megelégelte a csendet. Jól hallhatóan megkordult, mire mindkettőnk felnevetett. - Menjünk le reggelizni...

- Ne...! Majd én készítek valami harapnivalót, te addig pihenj - csókoltam arcon, majd belebújtam a köntösömbe és a mamuszomba. Harry tekintete egészen az ajtóig elkísért, ajkain pajkos vigyor csücsült. Dudorászva szökdécseltem le a konyhába, ahol nekiláttam a palacsintasütésnek. Kerestem egy nagy tálcát, amire tettem kettő poharat, tányért s kettő villát meg kést. Facsartam narancslevet, amit egy kisebb kancsóba öntöttem. Amint kisültek a palacsinták, megkerestem a nutellát. A hűtő egyik eldugott rekeszében találtam epret is, így kiegészítettem a reggelit a kedvenc gyümölcsömmel. Szerencsére sikerült úgy visszamenni a szobába, hogy ne boruljon le a tálca tartalma a szőnyegre. Haz azonnal a segítségemre sietett; óvatosan elvette tőlem a tálcát s megvárta, míg visszabújok mellé a takaró alá. Mielőtt nekiláttunk volna az evésnek, felsóhajtottam. - Őszinte véleményt kérek majd, rendben? Nem igazán szeretek belekóstolni a főztömbe, így megeshet, hogy nem annyira édes a palacsinta tésztája vagy esetleg kesernyés a narancslé...

- Emiatt ne fájjon a fejed! Utálom a csömör, cukros dolgokat. Néha belefér egy tábla tejcsoki vagy ilyesmi, de nem mindennapos - mosolygott, miközben vágott egy falatot a palacsintából. Hümmögve egy sort ízlelgette, majd egy nagy korty narancslével leöblítette. Visszafojtott lélegzettel, sűrűn pislogva figyeltem a reakcióját. Értetlenkedve vonta fel a szemöldökét. - Isteni lett, komolyan. Miért nem kóstolod meg?

Meg sem várva válaszomat nyomta a számhoz a villáját, amin a csokoládés édesség gőzölgött. Tekintetem az égnek emelve fogyasztottam el a palacsintadarabkát. Harry várakozóan méregetett.

- Ettem már jobbat is, de nem rossz - vallottam be. Elfogult vagyok a saját főztömmel kapcsolatban. Mivel otthon nem nagyon kamatoztathattam a tudásomat, így ez a feszengés és erős önbírálat örökre belém ivódott. Tématerelés gyanánt egy kérdést dobtam fel, miközben beleharaptam egy eperbe. - Terveztél valamit mára?

- Este elmehetnénk bulizni - vetette fel lenyalva alsó ajkáról a nutellát. Gondolkodás nélkül rábólintottam. A gimis ballagásom óta nem voltam szórakozni. Most végre kiélvezhetem a szabadságot, amit Haz oldalán kaptam. - Szuper. Ismerek a környéken egy kevésbé pörgős, de hangulatos szórakozóhelyet. Benézhetnénk oda.

- Rád bízom magam - mosolyogtam beleegyezően, majd megittam a poharamban maradt narancslevet.

***

A délelőtt, illetve a délután nagy részét edzéssel töltöttük. Futottunk, bokszoltunk és jógáztunk egy keveset. Teljesen feltöltődtem energiával és úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. Nemcsak a testem, de a lelkem is megerősödött. Harry látta rajtam a változást s szóvá is tette.

- Gyakrabban kellene jógáznod. Jót tesz neked - mosolya édesebb volt, mint egy vattacukor. Elpirulva fogadtam bókját, már ha ezt annak nevezhetjük-e. Hatalmas kezét a combomra simította, majd szorított egy picit rajta. - Holnap relaxációs gyakorlatokkal töltjük a napot, ha nincs ellenedre a dolog...?!

- Természetesen benne vagyok. Hogy feltételezed ezek után, hogy elutasítom? - döntötten oldalra a fejem, miközben Haz leparkolt az udvarban. Az elektromos kapu másodpercek alatt csukódott be, ezzel megakadályozva egy váratlan lesifotóst vagy esetleg egy rajongót. Mosolyogva megrántotta a vállát, majd egy csókot lehelt a szám sarkába. Farkasszemet nézve a fiúval összefontam a mellkasom előtt a karjaimat. - Ez nem válasz a kérdésre, Harry!

- Azt gondoltam, valami izgalmasabb dolgot akarsz csinálni... Ezért kérdeztem rá, érted már? - cirógatta meg arcomat lassan, hüvelyujjával direkt érintve alsó ajkam. Felsóhajtottam, mire mosolya szélesebb lett. Megráztam a fejem. - Nők... Mindig csak a rosszat feltételezik a férfiakról...
Mielőtt reagálhattam volna, kipattant a kocsiból s idióta vigyorral az arcán beszaladt a házba. Szem forgatva követtem, jóval lassabb léptekkel.
- Nőtársaim védelmére kelve nem, nem mindig csak a rosszat feltételezzük rólatok. Vannak jó pillanatok is - csuktam be magam után az énekes szobájának ajtaját. Az ágyon ült, onnan mosolygott rám bágyadtan. Fejét oldalra döntve várta, hogy folytassam az elméletem kifejtését. - Látod, most olyan vagy, mint egy kisgyerek...
- De szerethető kisgyerek, ugye? - jött oda hozzám, majd körém fonta karjait s arcát a nyakhajlatomba fúrta. Kuncogva nyomtam arcára egy puszit, amit egy csókkal viszonzott. Játékosan a fenekemre csapott, én pedig felvontam a szemöldököm. - Ideje készülődni! Nemsokára indulunk bulizni...
Izgatottan s picit feszengve mentem be a fürdőbe. Fél óra alatt sikerült rendbe kapni magam, ami felért egy kisebb rekorddal. Hatalmas fejtörést okozott azonban a ruha kiválasztása. Fehérneműben, félig megszáradt hajjal dobáltam egy kupacba azokat a darabokat, amelyek nem igazán nyerték el a tetszésemet. Hosszas keresgélés után megtaláltam a tökéletes ruhát.
- Segítsek? - hallottam meg a hátam mögül Harry hangját. Biccentettem egyet, Haz pedig felhúzta a cipzárt. Hajamat elsöpörve a nyakamtól harapott bele bőrömbe, aztán a fülem mögötti érzékeny bőrfelületet halmozta el néhány édes puszival. Térdeim megremegtek, ahogy végigsimított vállaimon. - Gyönyörű vagy, Vadmacska.
- Köszönöm - suttogtam fülig vörösödve, miközben szembe fordultam a fiúval. A látványtól kis híján padlót fogtam. Jó értelemben, persze. Hosszú lábait feszes, fekete farmernadrág, felsőtestét fekete, szinte begombolatlan ing fedte. Tekinteteket vonzó volt az énekes mellkasa s az azt borító tetoválások. - Elfelejtetted begombolni az inged?
- Ó, a manóba! Tudtam, hogy valami elmaradt... - csapott drámaian a homlokára; vigyorát semmivel sem lehetett volna letörni. Fejemet rázva felsóhajtottam és belebújtam a magassarkúmba. Magamon éreztem Harry tekintetét, ahogy bementem a fürdőbe. Kifésültem és lófarokba kötöttem a hajam, aztán feldobtam egy szolid sminket. Fújtam egy keveset a kedvenc parfümömből s késznek nyilvánítottam magam. Haz füttyentett egy nagyot, miután megpördültem előtte. - Még a végén le fognak csapni a kezemről, ha nem figyelek...

-------------------------

Sziasztok!

Elnézést kérek a késés miatt, de nem akartam megint rövid fejezettel érkezni... Nem igazán szeretnék hozzáfűzni semmit, a döntés a Ti kezetekben van :) Köszönöm az előző részhez érkezett 7 kommentárt - Secret Queen, Veronica~, Linden Sky, Heni, Diana, Fanni és Andrea Ranocchia ♥ -, a 12 pipát, a 8.900 megtekintést a 29 feliratkozót ♥! Reménykedem abban, hogy írni és pipálni fogtok majd! :)  Jó pihenést a mai napra és sok sikert kívánok mindenkinek a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy