2016. augusztus 23., kedd

Chapter 12

Sziasztok!
Nem hittem volna, hogy valaha is újjáélesztem ezt a történetet :) Most mégis megteszem :) Hálás köszönetem Alexa S.-nek, aki elkészítette a blog kinézetét és meg-megjegyezte, hogy szívesen olvasná tovább Harry és Ariana történetét ♥ :) A fejezetek érkezéséről annyit, hogy... Fogalmam sincs :) Végzős évemet fogom megkezdeni szeptembertől, ergo a tanulás el fogja venni a maradék időm és eszem :( Próbálok egy rendszer felállítani, hiszen ezen kívül még 3 blogot frissítek rendszeresen :3 Még elválik, hogyan lesz :) Egyetlen dolgot szeretnék kérni így a mondandóm végén: valahogyan jelezzétek, hogy érdemes-e folytatnom a történet írását, vagy hagyjam megint a fenébe :) U.i.: a fejezetben történteknek utánanéztem, de ha mégse úgy van, ahogy leírtam, akkor javítsatok ki, legyetek szívesek :) További szép estét és jó olvasást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

-------------------------

Pretend It's OK
Alig vártam, hogy vége legyen az autogramosztásnak. Paul végig a fiúkkal volt, míg én a félhomályban figyeltem az eseményeket. A legtöbb rajongó a göndör hajú srácot célozta meg elsődlegesen, ami kissé lehangoló volt a zenekar többi tagjára nézve.
- Köszönjük, hogy itt voltatok! Szeretünk titeket! - szórt néhány puszit a tömeg felé Harry, majd elindult felém. Hátrálni kezdtem, nehogy feltűnést keltsünk. Így is velünk lesznek tele a pletykalapok, nem kell több kéretlen megjegyzés, vagy fénykép. Amint kellő takarásba kerültem, kifújtam az addig bent tartott levegőt. Haz felvont szemöldökkel vont szorosan a karjaiba. - Mi elől bujkáltál, hm?
- Nem szerettem volna, hogy észrevegyenek a rajongók - motyogtam, miközben összekulcsolta ujjainkat s lassan a kocsi felé vettük az irányt. Ajkain aprócska mosoly terült szét. Amikor beültünk a terepjáróba, megcirógatta az arcom. - Tudom, hogy néhányan nem örülnének a kapcsolatunknak. A többiek biztosan támogatnának minket.
- Egyenlőre nem akarom, hogy a bandán kívül bárki más tudjon rólunk - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Harry sóhajtott egy nagyot. - Kérlek. Így is rosszul vagyok a gondolattól, hogy páran láttak minket megérkezni. A nekem címzett dalról nem is beszélve. Kitudja, milyen utálatos megjegyzéseket tettek rám.
- Nyugodj meg, Ari! - simította combomra a kezét, majd szorított egy picit rajta. Felsóhajtottam. - Régebben én is rengeteg negatív véleményt kaptam. Egy idő után azonban megpróbáltam nem foglalkozni a rosszakaróimmal és láss csodát, sikerült is.
Biccentettem egyet. Mondhat nekem bárki bármit, sosem fogom tudni feldolgozni a felém irányuló támadásokat. Túlságosan is sokat kaptam az apámtól. Hátborzongató hideg futkosott végig rajtam. Összébb húztam magamon a kardigánom.
- Feljebb vegyem a fűtést? - kérdezte aggodalmasan az énekes. Nemlegesen megráztam a fejem. A hőmérséklet tökéletes volt, én nem voltam jó passzban.  - Csak eszembe jutott néhány rossz emlék.
A koncert ideje alatt egyszer sem gondoltam a családomra, most kell elrontanom az este hátralevő részét. Ez vagyok én. Ha valami flottul megy, rögtön elcseszem.
- Főzök valami finomat, aztán mártózhatnánk egyet a pezsgőfürdőben - lehelt egy puszit az arcomra Hazza, miután leparkolt az udvarban. Hümmögtem egy sort. Nem vágytam másra, mint egy forró fürdőre és egy kiadós alvásra, de nem akartam lerombolni a fiú terveit. Amikor bementünk a konyhába, kíváncsian felém fordult. - Mit ennél szívesen?
- Mindegy, rád bízom - mosolyodtam el haloványan, miközben letelepedtem a pulthoz. A márványlapra könyökölve figyeltem a fiút. Teljesen lekötött, minden egyes mozdulata. Szívvel-lélekkel sürgött-forgott a tűzhely körül; a levegőt ínycsiklandó illatok töltötték meg. Nagyot nyeltem. - Már most tudom, hogy ízleni fog.
- Igyekszem - villantott meg felém egy ezerwattos mosolyt s nekilátott kifőzni a tésztát. Körülbelül fél óra múlva el is készült a vacsora. Gyorsan megterítettem, majd Harry kapcsolt valami zenét és szedett egy-egy adagot a forró, húsos-fűszeres mártással leöntött tésztából. Összefutott a nyál a számban, ám néhány falatnál többet képtelen voltam enni. A göndör hajú srác a kezemre simította az övét. - Mi a baj?
- A gyomrom - szusszantottam nehézkesen, az említett testrész köré fonva karjaimat. - Biztosan az idegesség.
- Fürödj meg, aztán feküdj le. Addig készítek egy gyógyteát - csókolt homlokon, miközben elővett egy bögrét és bekapcsolta a vízforralót.
A szúró fájdalom egyre erősödött. Alsó ajkam harapdálva nyitottam meg a kádban a vizet, majd megváltam a ruháimtól. Amikor a bugyimra tévedt a tekintetem, felsikítottam. Menstruációról szó sem lehetett, mivel a jövő héten esedékes ez a természetes folyamat. Az alhasam ennek ellenére görcsösen össze-összehúzódott s a vérzés sem állt el. Fürdés helyett felöltöztem, leengedtem a vizet és Harry keresésére indultam. A konyhában tett-vett.
- El tudnál vinni egy nőgyógyászhoz? - szipogtam, mire a fiú  meglepettségében elejtette a kezében lévő tányért. Nem foglalkozva a törött darabokkal kapott magára egy pulóvert, aztán telefonját a nadrágzsebébe csúsztatva vette magához a kocsikulcsot. A sebességkorlátozást figyelmen kívül hagyva róttuk az utat. Haz ugyanolyan ideges volt, mint én. - Mi történt, Ari?
- A hasam nagyon görcsölt és amikor levetkőztem, észrevettem egy kisebb vérfoltot a fehérneműmön. A menszeszemnek csak jövő héten kellene megérkeznie - magyaráztam az ujjaimat tördelve. Ekkor beugrott valami. Nem, az nem lehet...! - Harry... A legutóbbi alkalomkor véletlenül nem szakadt el a gumi? Esetleg nem volt lejárva?
- A szavatossági időre mindig ügyelek - kérte ki rögtön, kissé hevesen. A nyakán kidudorodtak az erek, ahogy vette a levegőt. - Meglehet, hogy kiszakadt szex közben... Miért?
Összeszorított szájjal, hitetlenkedve néztem az énekesre. Mikor leesett neki, nyomott egy satuféket. Szerencsére piros lámpába botlottunk, így indokolt is volt az autó megállítása.
- Szóval, azt akarod mondani, hogy terhes voltál? - sápadt el teljesen, miközben újra elindultunk, egyenesen a kórházhoz. Idegesen a hajamba túrtam. - Nem tudom. Lehet. Még sosem történt velem ilyen.

***

A nőgyógyászom bent tartott megfigyelésre, miután egy úgynevezett küretet végzett el rajtam. Ez röviden annyit jelentett, hogy minden szövetmaradványt eltávolított a méhemből. Elaltattak, így nem érzékeltem a műtétből semmit. 
- Nemsokára hazamehetsz, Ariana - nézte meg az infúziót a doki, majd rám mosolygott és megszorongatta a vállam. Egyáltalában nem lepett meg, hogy leült mellém. Régóta ismertük egymást, még a munkám kezdetén kerestem fel. Jim olyan volt számomra, mint a második apám. - Szerencséd, hogy nem történt komolyabb baj. Miért nem vigyáztatok?
- Védekeztünk... Csak menet közben lehet, hogy elszakadt a kondom - húztam el a számat. Még kissé kába voltam az altató miatt. Jim nagyot sóhajtva bólintott egyet. - A barátod mit szólt? Na, és apád?
- Harry nem a barátom... Még - tettem hozzá rögtön, mire a doktor felvonta a szemöldökét. Felsóhajtottam. - Nála élek, de nem vagyok a barátnője. Apám nem tudott róla. Nem beszélek vele, már jó ideje. Öhm... És én se tudtam a terhességemről. Egészen mostanáig.
- Értem - bólintott egyet, aztán felállt az ágytól s megigazította a gyűrötté vált takarót. - Pihenj nyugodtan. Megírom a zárójelentésed, aztán már bonthatod is szárnyaidat.
- Rendben - nevettem fel erőtlenül, miközben kényelemesen elhelyezkedtem. Mielőtt Jim elhagyta volna a kórtermet, mosolyogva megszólítottam. - Köszönöm.
Felfelé görbülő ajkakkal biccentett és magamra hagyott. A dokinak csak és kizárólag arról számoltam be még régen, hogy apám alkoholista. Egy szót sem szólhattam arról, hogy a szexrabszolgája vagyok a férfinek. Nem attól féltem, hogy esetleg börtönbe kerül. Annak örültem volna a legjobban. Egyszerűen csak Jim-t féltettem. Apa kiszámíthatatlan, főleg illuminált állapotban. Noha nem ismeri a nőgyógyászt, valahonnan kiszagolta volna, hogy nála jártam és esetleg eljárt a szám.
- Zavarhatlak? - nyitott be Haz, én pedig beharapott alsó ajakkal bólintottam egyet. Pihenésre lett volna szükségem, mégsem volt szívem elküldeni a fiút. Miután leült az ágy szélére, felsóhajtott. - Hogy vagy?
- A körülményekhez képest jól - mondtam az énekes arcát kémlelve. Nem sok mindent tudtam leolvasni róla. Egy ideig csak bámultuk egymást, végül én törtem meg a nyomasztó csendet. - Sajnálom, hogy elrontottam az estét.
- Ne butáskodj! Nem rontottad el - csúszott közelebb hozzám, majd megfogta a kezem s egy puszit lehelt rá. Elmosolyodtam. - Igaz, sokkal jobb lenne, ha a hálószobában lennénk kettesben és nem itt, a fertőtlenítőtől bűzlő kórteremben.
- Nemsokára hazamehetünk - hajoltam az arcához, hogy megcsókolhassam. Óvatosan, minden érzelmét belesűrítve viszonozta gesztusom. Miután elhúzódtunk egymástól, felsóhajtottam. - Azt hiszem, nem sok hasznomat veszed majd.
- Dehogyisnem - mosolygott, gödröcskéit tökéletesen megmutatva. Felvontam a szemöldököm. - Segíthetsz kiválasztani a ruháimat a jövőheti American Music Awards-ra. Szeretném, ha el is kísérnél a díjátadóra.
Először szóhoz sem jutottam. Örültem, hogy rám gondolt. Sőt. De, mint már említettem az énekesnek, még nem nagyon szeretném világgá kürtölni a kapcsolatunkat.
- Arról természetesen nem kell tudnia senkinek sem, hogy a barátnőm vagy - tette hozzá, aztán zavartan a hajába túrt. - Lennél a barátnőm, Ariana?

1 megjegyzés:

  1. Igen, igen, igen! :D Örülök, hogy folytatod a blogot. Múlt héten olvastam el és nagyon vártam az új részt. Tudom mu vár rád, mert rám is ez vár ebben az évben, szóval megértelek. Kíváncsian várom a következő részt. :D

    VálaszTörlés