![Ariana - Killer lover [Harry Styles Fanfiction]](http://4.bp.blogspot.com/-MkBV70QVMD4/V7Xl31cRqBI/AAAAAAAAI2E/izdIa_yx1gM24ea0Fphb2hOOpowaQayYQCK4B/s720/edmsgsm20download.png)
.jpg) |
| A Little Bit of Your Heart (live) |
A koncert helyszínének bejárata hemzsegett a rajongóktól. A többségük a fiúk dalait énekelte, de voltak olyanok is, akik megállás nélkül zokogtak az örömtől.
- Még mindig hihetetlen számomra, hogy ilyen s ehhez hasonló reakciókat váltotok ki a tinikből. Elég, ha valaki kimondja a neveteket - mondtam kicsatolva az övem, miközben Harry leállította a motort. Arcára fáradt mosoly ült ki. - Úgy érzem, nem mondtam újdonságot. Igaz?
- Igaz, de nem győzzük hangsúlyozni a srácokkal, ha nincsenek a rajongóink, akkor mi sem lennénk ott, ahol most vagyunk - nézett ki a szélvédőn. Egy pillanatra lehunyta szemeit s beletúrt hajába. - Fogalmam sincs, mi történik akkor, ha ennek az egésznek egyszer csak vége lesz. Már most mar a lelkiismeret furdalás.
Szabad kezemmel megcirógattam arcát s egy puszit leheltem ajkaira, amit azonnal viszonzott is. Tudatni akartam Vele, hogy rám mindenben számíthat. Nemcsak azért, mert sok-sok mindent kaptam az elmúlt hetekben. Harry az egyik legfontosabb személlyé nőtte ki magát az életemben. Elhamarkodottnak tűnhet, de úgy érzem... Úgy érzem, hogy beleszerettem. Viszont rettentően félek bevallani neki. Mi van akkor, ha a szerelmem egyirányú? Ripityára törne a szívem a csalódástól, ha elutasítana.
- Vadmacska, itt vagy még? - zökkentett ki gondolataim közül rekedtes baritonja, miközben aggodalmasan feltérképezte arcom minden egyes szegletét. Aprót bólintottam és még egy mosolyt is kicsikartam magamból. - Biztos?
- Biztos, ne aggodalmaskodj! - tűrtem a füle mögé egy göndör tincset, aztán kinyitottam az ajtót. Paul már várakozott ránk, az autó oldalának dőlve ügyelt a rendre. Biztató mosolyt küldött felém, amikor mellé tipegtem. Biztonságérzetemet Haz erősítette meg azzal, hogy átkarolta derekam és egy picit megszorította azt. A rajongók őrült sikoltozásba kezdtek, néhányan hisztérikusan felzokogtak. Lépteinket megszaporázva siettünk befelé az épületbe, ahol valamivel kisebb káosz uralkodott, mint kint. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, ahogy belegondoltam: néhány perc múlva megnyitják a főkaput és be fog özönleni az a sok, eltántoríthatatlanul szerelmes tinilány. Kétségbeesetten hajoltam Paulhoz. - Merre találom a mosdót?
- Végigmész a folyosón és befordulsz jobbra - biccentettem egyet, majd elszakadva a rémült Harry-től rohantam végig az említett útvonalon. Az első üres kabin ajtaját belökve rogytam térdre s adtam ki magamból mindent. Sosem uralkodott még így el rajtam a pánikrohamom.
Köztudott, hogy utálom a nagy tömeget. Ezért is járok ritkán bulizni. Miután teljesen kiürült a gyomrom, megpróbáltam felállni és rendbe tenni magam. Nehezen, de sikerült nem elájulnom a halántékomba hasító fájdalomtól. Amint megmostam az arcom, kerestem a táskámban egy rágót s azt rágcsálva kiléptem a folyosóra. Zavartan pislogtam néhányat, ahogy találkozott a tekintetem Harry smaragdjával.
- Még hogy ne aggódjak... Ariana, az ilyesmivel nem szabad játszani! - fonta körém karjait, aztán arcát a hajamba fúrta. Karjaimat erőtlenül kulcsoltam derekára. - Haza szeretnélek vinni, de amilyen makacs vagy, biztosan ellenkeznél...
- Jól gondolod - motyogtam mellkasába; férfias illata másodpercek alatt lenyugtatott. Ha tehetném, mindig ezt az eszenciát szívnám magamba. Gondterhelten felmordult, szorítása erősebbé vált. - Ritkán jön elő a pánikrohamom, szóval nem mindennapos. Nincs okod az aggodalomra!
- Dehogyisnem! - vált dühössé a hangja. A levegőt élesen beszívta, szemei vérben forogtak. Te-jó-ég! Egy aprócska rosszullét hogy tudott ekkora port kavarni? Az arcom lángolni kezdett. A manóba, egy újabb tünete a betegségnek... - Elmondhattad volna... Miért kellett titkolóznod?
- Harry, kérlek... Ne csinálj már ebből akkora ügyet! Nem halálos beteg vagyok, az isten szerelmére! Akkor talán megérteném, hogy így reagálsz - mondtam remegve. Féltem a fiútól.
Már reagált volna, amikor megjelent Paul. A háttérből rögtön kiszűrtem a sikolyokat. Hamarosan kezdetét veszi az őrület...
- Mennem kell, de itt még nem fejeztük be a beszélgetést - mondta rekedtesen, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem jó értelemben.
- Még mindig hihetetlen számomra, hogy ilyen s ehhez hasonló reakciókat váltotok ki a tinikből. Elég, ha valaki kimondja a neveteket - mondtam kicsatolva az övem, miközben Harry leállította a motort. Arcára fáradt mosoly ült ki. - Úgy érzem, nem mondtam újdonságot. Igaz?
- Igaz, de nem győzzük hangsúlyozni a srácokkal, ha nincsenek a rajongóink, akkor mi sem lennénk ott, ahol most vagyunk - nézett ki a szélvédőn. Egy pillanatra lehunyta szemeit s beletúrt hajába. - Fogalmam sincs, mi történik akkor, ha ennek az egésznek egyszer csak vége lesz. Már most mar a lelkiismeret furdalás.
Szabad kezemmel megcirógattam arcát s egy puszit leheltem ajkaira, amit azonnal viszonzott is. Tudatni akartam Vele, hogy rám mindenben számíthat. Nemcsak azért, mert sok-sok mindent kaptam az elmúlt hetekben. Harry az egyik legfontosabb személlyé nőtte ki magát az életemben. Elhamarkodottnak tűnhet, de úgy érzem... Úgy érzem, hogy beleszerettem. Viszont rettentően félek bevallani neki. Mi van akkor, ha a szerelmem egyirányú? Ripityára törne a szívem a csalódástól, ha elutasítana.
- Vadmacska, itt vagy még? - zökkentett ki gondolataim közül rekedtes baritonja, miközben aggodalmasan feltérképezte arcom minden egyes szegletét. Aprót bólintottam és még egy mosolyt is kicsikartam magamból. - Biztos?
- Biztos, ne aggodalmaskodj! - tűrtem a füle mögé egy göndör tincset, aztán kinyitottam az ajtót. Paul már várakozott ránk, az autó oldalának dőlve ügyelt a rendre. Biztató mosolyt küldött felém, amikor mellé tipegtem. Biztonságérzetemet Haz erősítette meg azzal, hogy átkarolta derekam és egy picit megszorította azt. A rajongók őrült sikoltozásba kezdtek, néhányan hisztérikusan felzokogtak. Lépteinket megszaporázva siettünk befelé az épületbe, ahol valamivel kisebb káosz uralkodott, mint kint. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, ahogy belegondoltam: néhány perc múlva megnyitják a főkaput és be fog özönleni az a sok, eltántoríthatatlanul szerelmes tinilány. Kétségbeesetten hajoltam Paulhoz. - Merre találom a mosdót?
- Végigmész a folyosón és befordulsz jobbra - biccentettem egyet, majd elszakadva a rémült Harry-től rohantam végig az említett útvonalon. Az első üres kabin ajtaját belökve rogytam térdre s adtam ki magamból mindent. Sosem uralkodott még így el rajtam a pánikrohamom.
Köztudott, hogy utálom a nagy tömeget. Ezért is járok ritkán bulizni. Miután teljesen kiürült a gyomrom, megpróbáltam felállni és rendbe tenni magam. Nehezen, de sikerült nem elájulnom a halántékomba hasító fájdalomtól. Amint megmostam az arcom, kerestem a táskámban egy rágót s azt rágcsálva kiléptem a folyosóra. Zavartan pislogtam néhányat, ahogy találkozott a tekintetem Harry smaragdjával.
- Még hogy ne aggódjak... Ariana, az ilyesmivel nem szabad játszani! - fonta körém karjait, aztán arcát a hajamba fúrta. Karjaimat erőtlenül kulcsoltam derekára. - Haza szeretnélek vinni, de amilyen makacs vagy, biztosan ellenkeznél...
- Jól gondolod - motyogtam mellkasába; férfias illata másodpercek alatt lenyugtatott. Ha tehetném, mindig ezt az eszenciát szívnám magamba. Gondterhelten felmordult, szorítása erősebbé vált. - Ritkán jön elő a pánikrohamom, szóval nem mindennapos. Nincs okod az aggodalomra!
- Dehogyisnem! - vált dühössé a hangja. A levegőt élesen beszívta, szemei vérben forogtak. Te-jó-ég! Egy aprócska rosszullét hogy tudott ekkora port kavarni? Az arcom lángolni kezdett. A manóba, egy újabb tünete a betegségnek... - Elmondhattad volna... Miért kellett titkolóznod?
- Harry, kérlek... Ne csinálj már ebből akkora ügyet! Nem halálos beteg vagyok, az isten szerelmére! Akkor talán megérteném, hogy így reagálsz - mondtam remegve. Féltem a fiútól.
Már reagált volna, amikor megjelent Paul. A háttérből rögtön kiszűrtem a sikolyokat. Hamarosan kezdetét veszi az őrület...
- Mennem kell, de itt még nem fejeztük be a beszélgetést - mondta rekedtesen, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem jó értelemben.
***
A fellépés alatt mindvégig Paullal voltam a backstage-ben, így kevésbé volt elviselhetetlen a rosszullétem. Habár Harry mosolygott meg integetett a rajongóknak, éreztem, hogy még mindig dühös rám. A fiúk azonban nem vettek észre semmit.
- A következő dalt egy különleges lánynak küldöm, aki teljesen megváltoztatott az elmúlt hetekben - nézett rám Haz, majd elmosolyodott. Zayn meglepetten oldalba bökte, a többiek pedig helyeslően bólogattak. A rajongók üdvrivalgásban törtek ki, mikor felcsendültek az első akkordok. Liam biztatni kezdte a közönséget. - Énekeljetek velünk!
Szipogva dülöngéltem a hangfalon, amin ültem. Egyszer adtak nekem szerenádot, azóta körülbelül 6 év telt el. Az egyik évfolyamtársam fülig szerelmes volt belém, az osztálytársai vették rá, hogy jöjjön el hozzánk egyik éjjel és fejezze ki egy dalban felém irányuló érzéseit. Sosem felejtem el, anya kuncogva hívta be a házba, és megkínálta egy bögre kakaóval. Apa erről nem tudott, hiszen nem otthon töltötte az éjszakát, hanem valamelyik haverjánál.
- Jól vagy? - simította vállamra a kezét Paul, én pedig felnéztem rá s mosolyogva bólintottam egy nagyot. Egy ideig csendben fürkészte arcom, majd elmosolyodott és egy zsebkendőt nyomott a kezembe. - Töröld le a könnyeid és a sminked, mert a végén megijedek tőled!
- Azért annyira nem lehet vészes - biggyesztem le ajkaimat, miközben elővettem a táskámból a sminktükröm. Megborzongtam, mikor megláttam a tükörképem. Paul felnevetett mellettem. - Ha tudtam volna, hogy meg fogok siratni egy számot, nem sminkelem ki magam.
Ahogy eltüntettem a szemfestéket az arcomról, a színpad felé pillantottam. Harry tekintete találkozott az enyémmel. Őszinte megbánást olvastam ki smaragdzöld íriszeiből, a harag valamelyest elillant. Félénken elmosolyodtam, amit azonnal viszonzott is. A gyomromban békésen alvó pillangók rögtön felébredtek s őrült szárnycsapásba kezdtek.
- A fiúknak lesz még egy gyors interjújuk, aztán leléphettek Harry-vel - tájékoztatott Paul, miután elrakta a telefonját a mellénye zsebébe.
- Mit gondolsz, a rajongók sejtenek valamit a kapcsolatunkból? - kérdeztem összevont szemöldökkel, miközben beleittam a nemrég kapott ásványvizembe. - Úgy értem, volt pár apró jel, amiből könnyen lekövetkeztethetnek valamit.
- Meglehet. Ezek a lányok olyanok, mint az FBI. Mindent kiderítenek, alaposan körbejárják a témát és futótűzként elterjesztik a köreikben. Az egész világon - elkerekedett a szemem. Az egész világon? Nem akarok a címlapokon kikötni! Az újságírók undorítóbbak, mint például egy útszéli motel. Az ember érzéseit nem veszik figyelembe, csak a haszonra utaznak.
- Tehát ma este már arról is olvashatok valamelyik portálon, hogy Harry-nek barátnője van, aki ráadásul én vagyok? - Paul bólintott egyet. - Remek. Lelkileg fel kell készülnöm a halálos és gyűlölködő üzenetekre.
Talán lesz olyan is, aki örül majd a kedvenc énekese boldogságának. Nem tudom. Csak reménykedem.
- A következő dalt egy különleges lánynak küldöm, aki teljesen megváltoztatott az elmúlt hetekben - nézett rám Haz, majd elmosolyodott. Zayn meglepetten oldalba bökte, a többiek pedig helyeslően bólogattak. A rajongók üdvrivalgásban törtek ki, mikor felcsendültek az első akkordok. Liam biztatni kezdte a közönséget. - Énekeljetek velünk!
Szipogva dülöngéltem a hangfalon, amin ültem. Egyszer adtak nekem szerenádot, azóta körülbelül 6 év telt el. Az egyik évfolyamtársam fülig szerelmes volt belém, az osztálytársai vették rá, hogy jöjjön el hozzánk egyik éjjel és fejezze ki egy dalban felém irányuló érzéseit. Sosem felejtem el, anya kuncogva hívta be a házba, és megkínálta egy bögre kakaóval. Apa erről nem tudott, hiszen nem otthon töltötte az éjszakát, hanem valamelyik haverjánál.
- Jól vagy? - simította vállamra a kezét Paul, én pedig felnéztem rá s mosolyogva bólintottam egy nagyot. Egy ideig csendben fürkészte arcom, majd elmosolyodott és egy zsebkendőt nyomott a kezembe. - Töröld le a könnyeid és a sminked, mert a végén megijedek tőled!
- Azért annyira nem lehet vészes - biggyesztem le ajkaimat, miközben elővettem a táskámból a sminktükröm. Megborzongtam, mikor megláttam a tükörképem. Paul felnevetett mellettem. - Ha tudtam volna, hogy meg fogok siratni egy számot, nem sminkelem ki magam.
Ahogy eltüntettem a szemfestéket az arcomról, a színpad felé pillantottam. Harry tekintete találkozott az enyémmel. Őszinte megbánást olvastam ki smaragdzöld íriszeiből, a harag valamelyest elillant. Félénken elmosolyodtam, amit azonnal viszonzott is. A gyomromban békésen alvó pillangók rögtön felébredtek s őrült szárnycsapásba kezdtek.
- A fiúknak lesz még egy gyors interjújuk, aztán leléphettek Harry-vel - tájékoztatott Paul, miután elrakta a telefonját a mellénye zsebébe.
- Mit gondolsz, a rajongók sejtenek valamit a kapcsolatunkból? - kérdeztem összevont szemöldökkel, miközben beleittam a nemrég kapott ásványvizembe. - Úgy értem, volt pár apró jel, amiből könnyen lekövetkeztethetnek valamit.
- Meglehet. Ezek a lányok olyanok, mint az FBI. Mindent kiderítenek, alaposan körbejárják a témát és futótűzként elterjesztik a köreikben. Az egész világon - elkerekedett a szemem. Az egész világon? Nem akarok a címlapokon kikötni! Az újságírók undorítóbbak, mint például egy útszéli motel. Az ember érzéseit nem veszik figyelembe, csak a haszonra utaznak.
- Tehát ma este már arról is olvashatok valamelyik portálon, hogy Harry-nek barátnője van, aki ráadásul én vagyok? - Paul bólintott egyet. - Remek. Lelkileg fel kell készülnöm a halálos és gyűlölködő üzenetekre.
Talán lesz olyan is, aki örül majd a kedvenc énekese boldogságának. Nem tudom. Csak reménykedem.
-------------------------
Sziasztok!
Egy hetes csúszással, de sikerült megírnom a folytatással :) A múlt hétvégén azért nem tudtam frisst hozni, mert sok tanulnivalóm volt :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 2 kommentárt - Secret Queen és Andrea Ranocchia: Kicsit zokon vettem az előző kommentjeid, azért fakadtam ki ennyire. Remélem, nem bántottalak meg nagyon :3 ♥ -, a 17 pipát, a 13.000 megtekintést és a 31 feliratkozót ♥! A következő fejezetben most már sorra kerül a vacsora is és Harry-ék befejezik a beszélgetést :) Írjatok és pipáljatok bátran! :) További szép délutánt és pihenésben gazdag szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy
Macy
Helló. Új olvasó vagyok. Egy ideje szemezgettem már a bloggal de nem igazán tetszett. Aztán tegnap mégis elkezdtem és csak annyit vettem észre hogy még még még.
VálaszTörlésSzóval siess a következővel és pussz Barbeee
Szia, nem haragudtam meg, lehet csak félreértelmezhető volt a kommentem. Egyet jegyezz meg! Lehet hogy sablon a történet, de nagyon jól meg van írva, amit öröm olvasni. Hidd, szoktam sablon blogokat olvasni, de azt ki kell érdemelni, mivel azt úgyis kell megírni. A sablon történet is lehet jó, színesíteni a történetet, mert azért valljuk be, hogy ezek ellenére nincs két egyforma blog, ahogy két egyforma ember sem.
VálaszTörlésDrága Macy!
VálaszTörlésLeszakada képemről a bőr, hiszen már mióta fent van a rész én meg csak most írok. Meg természetesen az előzőekhez se sikerült nyomot hagynom, amit nagyon röstellek. Viszont ma végre sikerült az új blogodra feliratkozonom, - amit mellesleg nagyon imádok, hol ott nem vagy Larry shipper - ,és itt is írnom neked néhány sort. :)
Imádom, mondjuk melyik írásodat nem? Szerelmes Ariana, végre. Kíváncsi vagyok mit fog majd hozzá szólni Harolditánk, de előtte azt is, hogy hogyan fogja elmondani a csaj. Vagy először Harry mondja el? Hogy reagál majd rá? Izgatottan várom, bár bennem van egy kis félsz, hogy most minden "olyan nyugodt és jó", hátha megjelenik az apja. Még bele gondolva is kiráz a hideg. :/ Remélem azért maradnak ezek a cuki, szenvedélyes részek. :) Várom a következő rész. :) Sokszor ölel:
Chixi <3
U.i.: Boldog Új Évet Kívánok. :)