Chapter 5

Tompa fájdalom hasított a fejembe. Nyöszörögve nyitottam ki szemeimet. Nem a szobámban, hanem egy kórteremben voltam. Hogy kerültem ide? - tettem fel gondolatban a kérdést, miközben magam mellé pillantottam. A takarón egy igencsak megnőtt, göndör hajjal megáldott fej pihent. Harry teste irritálóan görnyedt előre, karjai a combján pihentek. Nesztelenül s beharapott alsó ajakkal túrtam bele a fiú fürjeibe, amitől felmordult. Ujjaimmal lassan köröztem fejbőrén, miközben kinéztem az ablakon. Már esteledett, a lámpák gyér fénye haloványan sütött be a helységbe. Halkan felsikítottam, amikor megéreztem kezemen az énekes hosszú ujjait. Tekintetét az enyémbe fúrta. Smaragdzöld íriszei lelkemig hatoltak.
- Fáj valamid, Ari? - suttogta aggodalmasan, majd puszikkal hintette be ujjbegyeimet. Halovány mosoly kúszott arcomra kedves s gyengéd gesztusától.
- Csak a fejem - motyogtam szabad kezemmel a takarót gyűrögetve. Haz megnyomta a nővérhívót, aztán egy csókot lehelt a számra. Elvörösödve húzódtam el a fiútól, mikor egy kedves ápolónő benyitott. A kezembe nyomott egy pohár vizet és egy rózsaszín pirulát, amit azonnal le is nyeltem. A nővérke megigazította a párnámat és megkérte Harry-t, hogy ne sokáig maradjon, mert hamarosan vége a látogatási időnek. Miután magunkra hagyott, rögtön letámadtam a mellettem ülőt egy kérdéssel. - Mióta vagyok itt?
- Lassan 8 órája aludtál békésen. Amint enyhült a fájdalom a gyomromban, tárcsáztam a mentőket. Apádnak akkor már hűlt helye volt a házban - ahogy a szavak elhagyták duzzadt ajkait, keze ökölbe szorult a dühtől. Szemeiben félreérthetetlen volt a férfi iránt érzett gyűlölete. - Ha kiengednek a kórházból, elviszlek hozzám. Természetesen helyetted nem dönthetek, de szerintem jobb lenne számodra egy nyugodtabb környezet...
- Úgy érted, lakjak nálad? Ez nem gyors egy picit? - megmelengette a szívemet ajánlata, mégis úgy éreztem, túl gyorsan történnek az események. Ráadásul alig ismerjük egymást... Annyi minden járt a fejemben, hogy attól féltem, egyetlen egy pirula most nem segít a fejfájásomon. - Jól átgondoltad, Harry?
Bólintott egy nagyot, majd fölém tornyosult s megcsókolt. Ráérősen kóstolgattuk a másik ajkait, miközben karjaimat a nyaka köré kulcsoltam. A néhány perces, ám annál idillibb pillanatot a nővérke zavarta meg. Ez azt jelentette, hogy lejárt a látogatási idő. Hazza elmosolyodott fancsali arcom láttán, aztán eltűrt a fülem mögé egy tincset.
- Holnap is bejövök hozzád. Ne reménykedj abban, hogy könnyen lerázol magadról! Tudod, nagyon akaratos és sármos tudok lenni egyszerre, ha esetleg valaki ellenkezik. Mint egy gaz csábító - nevette el a végét, amitől mosoly kúszott ajkaimra. Miután felvette szövetkabátját, egy szelíd puszit lehelt a homlokomra. - Aludj jól, Ariana!
- Te is - suttogtam a fiú felé nyújtva karjaimat, miközben csücsörítettem. Rekedtes kuncogása megdobogtatta a szívem. Hatalmas kezeit a derekamra simította, míg én belefúrtam arcomat a mellkasába. Ölelése megnyugtatott. Egy picit elhúzódott és egy rövid, de édes csókot nyomott a számra. Alsó ajkamba harapva néztem, ahogy az ajtóhoz sétált. - Óvatosan motorozz hazafelé! Ilyenkor már veszélyesebb, mint nappal!
- Igenis, anyuci - vigyorodott el úgy, hogy gödröcskéi tökéletesen megmutatkoztak. Kuncogva megráztam a fejem s egy puszit küldtem feléje, amit mint a romantikus filmekben szokás, szerelemtől elködösült tekintettel el is kapott. Amint becsukódott mögötte az ajtó, fáradtan hajtottam a párnára a fejem. Nem telt el fél perc, kopogás nélkül kinyílt résnyire a kórterem ajtaja. Nem nagy meglepetésemre Harry dugta be göndör kobakját a résen. - Remélem, átgondolod majd az ajánlatom! Jó éjt!
Szólásra nyitottam a számat, de már csak a csukott, hófehér nyílászáró köszönt vissza rám. Ásítottam egy nagyot, majd az oldalamra fordultam és lehunytam a szemem. A „költözésen” kattogott az agyam, semmi máson.

***

Vacogva húztam feljebb a takarót, miközben egy hatalmas ásítás közepette kinyitottam szemeimet. Harry az ablaknál állt, onnan figyelt engem. Ajkain bágyadt vigyor terült szét, amikor találkozott tekintetünk.

- Azonnal csukd be azt a szart! - morogtam rekedtesen, felhúzva lábaimat a hasamig. A hideg, ködös levegő pillanatok alatt beszökött a tárva-nyitva levő nyílászárón. A fiú kuncogva tett eleget kérésemnek, noha néhány percnyi fáziskéséssel ugyan. Miután megcsókolt, leült mellém és összekulcsolta kezeinket. - Hány óra van?

- Nemsokára dél - meglepetten felvontam a szemöldököm. Általában már hajnalok hajnalán ki szokott dobni az ágy, most pedig egy légyzümmögés sem rángatott ki álmaimból. Haz kíváncsian tűrt a fülem mögé egy kócos tincset. - Jól aludtál?

- Igen. Kicsit azért hiányzott a saját ágyam, de szerencsére elkerültek a rémálmok és így kipihentebb vagyok - mosolyodtam el, miközben feltérképeztem Harry-t. Haját felfogatta kontyba; szürke pólót, fekete csőnadrágot s a tőle már megszokott, barna bokacsizmáit viselte. Szövetkabátja a szék támlájára volt hajtva. - És te?

- Örültem volna, ha abban a tudatban alszom el, hogy az egyik vendégszobámban hajtod álomra a fejed... Ne tudd meg, milyen migrénnel ébredtem reggel!? Egész éjszaka azon gondolkodtam, vajon elfogadod-e az ajánlatom - éreztem, hogy valahogy elő fog kerülni ez a téma is a beszélgetésünk során. Az énekes nem teketóriázott, mindenféle kertelés nélkül vetette fel azt, amin jómagam is agyaltam éjjel. Felsóhajtottam. - Szóval? Készülhetek a fogadásodra vagy ismét egyedül töltöm az estét?

- Nem is tudom, Harry. Rendben van, hogy fedél lenne a fejem felett vagy hogy ételt-italt kapnék, de minden cuccom otthon van, ahová most nem szívesen mennék vissza - húztam el a számat fájdalmasan. Az énekes ördögien elvigyorodott. Sejtettem, hogy valami turpisság van a dologban. Valami olyan, amiért csúnyán megfizetnék, ha találkoznék apával. - Mi ez a mosoly?

A fiú beavatott. Tegnap este, miután elhagyta a kórházat, nem haza ment, hanem tett egy kitérőt a mi házunk felé. Beosont a szobámba és összeszedett két bőröndnyi ruhát, elhozta a neszesszerem s a laptopom. Az egyik utazótáskámba cipőket pakolt be. Apu azért nem vette észre az énekest, mert nem volt otthon.
- Előző életedben kém vagy betörő voltál - kuncogtam, Harry pedig elvigyorodva megrázta a fejét. Átfutott az agyamon, hogyan találta meg a bejárati ajtó kulcsát. - Hogy jutottál be a házba?
- Filmekben láttam, hogy legtöbbször a lábtörlő vagy a virágcserép alá teszik a kulcsot. Mivel virágcserepet nem találtam, így maradt a lábtörlő - rántott vállat, mintha mindennapos lenne, amit tett. Félreismertem a fiút. Nagyon is. Rendkívül okos... Nem olyan, mint a többi beképzelt popsztár, akit csak a pénz és a hírnév érdekel.
- Micsoda észjárás. Lenyűgöz, akárcsak a gyönyörű szemeid és a kisfiús mosolyod, amit azok a legendás gödröcskék tesznek még édesebbé - bókoltam a füle mögé tűrve egy kósza tincset, mire átült mellém az ágyra és megcsókolt. Ügyetlenül lerúgta magáról csizmáit, majd bebújt a takaró alá s úgy kóstolgatta tovább ajkaimat. Egyik kezét a kórházi hálóingem alá simította, a másikkal beletúrt a hajamba. Minden mozdulata vágytól fűtött volt. - Csak nem ki vagy éhezve?
Válasz gyanánt felnyüszített, aztán finoman nyakamba mélyesztette fogait s szívni kezdte bőröm. Lehunyt szemmel kitapintottam a göndör fürtöket copfba tartó hajgumit és egy határozott mozdulattal a földre dobtam azt. Levegőért kapkodva túrtam Haz kissé megnőtt ékességébe, amitől rekedtesen felmordult.
- Felizgat, hogy csak egy bugyi van rajtad ezalatt a hálóing alatt - simított végig mutatóujjával lüktető nőiességemen, hüvelyujját a tanga csipkés szegélyébe akasztva.
Mielőtt bármi is történhetett volna, egy orvos és egy ápolónő rontott be kopogás nélkül a kórterembe. Harry felsóhajtott, majd visszaült a székre és belebújt lábbelijébe. Gyorsan felkapta a padlóról a hajgumit s összekötötte kócos haját. Huncut vigyorát nem tudta és nem is akarta leplezni.
- Elnézéseteket kérjük, ha megzavartunk valamit - szólalt meg a doktor elmosolyodva. A nővérke megmérte a vérnyomásom, aztán a vércukorszintem is. Miután a doki feljegyezte a kapott eredményeket, átolvasta a kórlapom és rám nézett. - Szerencsére az agyrázkódás nem okozott maradandó károsodást, így még ma délután hazaengedünk. A biztonság kedvéért írok majd fel fájdalomcsillapítót és néhány vitamint, ha egy erősebb migrén jelentkezne vagy fájna az ütés helye. Legalább egy hétig pihenned kellene. Ha sportolni szeretnél, csak a sétát ajánlom egyenlőre. Mindennap szedd a vitaminokat, hogy ne gyengüljön le a szervezeted!
Bólintottam egy nagyot. Nem igazán jutottam szóhoz, hiszen váratlanul ért ez az egész. Miután az orvos és a nővérke elhagyta a helységet, Hazza is magamra hagyott, hogy behozzon pár dolgot, amire szükségem lehet: felső, nadrág, tiszta fehérnemű, cipő és természetesen a neszesszerem. Alig vártam, hogy végre lezuhanyozzak és megfésülködjek. Noha egy napja nem néztem tükörbe, a sok forgolódástól már olyan lehetett a hajam, mint egy hurrikán cincálta szénakazal.

-------------------------

Sziasztok!

Meg is érkeztem a várva várt folytatással :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - Heni, Ever (♥): Facebook-n már agyon köszöntem, de itt is megköszönöm :3 Imádlak, Életem <3!, Névtelen: igyekszem az iskola mellett is blogokat frissíteni, így nem mindig sikerül hosszú fejezeteket megírnom... De azért próbálkozom :3, Tóth Bogi, Diana (♥): Imádlak, kis híján megkönnyeztem a kommentárod :3 Köszönöm, drágaságom <3!, Chixi (♥): Jaj, te lány! Ne kérj elnézést, az a lényeg, hogy írtál és ez nekem mindennél fontosabb :) Köszönöm, kedves <3! és Secret Queen: Best Readers Ever ♥ - a 16 pipát, az 5.700 megtekintést és a 24 feliratkozót ♥! Jövő hétre igyekszem összehozni a 6.fejezetet :) Írjatok és pipáljatok! :D További szép estét, jó hétvégét és sok-sok erőt a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy